Navigácia

Életünk egyik legmeghatározóbb és egyben legnehezebb döntése a megfelelő pálya kiválasztása. E nagy horderejű döntés azonban sokszor tanácstalansággal, szorongással, félelemmel párosul, melynek oka többek között az önismeret, az információ és a pályaismeret hiánya. A tanulók nem ismerik eléggé önmagukat, segítség nélkül nem tudják, hogyan fogjanak hozzá elképzeléseik megvalósításához.

A Bodrogszerdahelyi Alapiskola vezetősége pályaválasztási tanácsadás céljából olyan pályaorientációs projektet indított, mely a lehető legszélesebb információnyújtás révén segíti tanulóit a megfelelő szakma kiválasztásában.

Véleményünk szerint a probléma megoldásához sok esetben elegendő egy jó mentor, egy példakép, aki pusztán a saját termékeny munkájával olyan erős mintaként szolgálhat, mely megkönnyítheti a tanulók számára a döntéshozatalt.  A Példakép projekt megvalósítása során arra törekszünk, hogy olyan magyarajkú, szakmailag elismert, hétköznapi emberek életútját mutassuk be, akik mind hivatásukban, mind társas kapcsolataikban kiegyensúlyozott, hiteles képet adhatnak iskolánk növedékei számára.

Március végéig a projekt két programsorozat keretén belül valósult meg:

Az első alkalommal, a mesterségek napján, Bodrogszerdahelyről Tokár Lóránt, kovácsműves és a Soltész Trió, kiskövesdi asztalosmesterek mutatkoztak be és vezettek be szakmájuk rejtelmeibe, ahol a diákok testközelből ismerkedhettek meg az egyes szakmák alapvető műveleteivel és szerszámaival.

A második alkalommal, azaz a szellemiségek napján, iskolánk vendégül látta Kövesdi Szabó Mária, Pólós Árpád és Benkő Géza színművészeket. A program keretén belül Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából Kövesdi Szabó Mária és Pólós Árpád közel egy órás irodalmi előadását hallgathatták meg a tanulók, melyet Benkő Géza színművész úrral való kötetlen beszélgetés zárt.

 Mindkét alkalommal szép és tartalmas délelőttöt tölthettünk együtt, melyet mi sem bizonyít jobban, mint Benkő Géza programunk margójára írt összegzése:

 „Nagy élmény volt számomra a mai nap a bodrogszerdahelyi alapiskolában. Nemcsak azért, mert magam is ez iskola falai között végeztem a nyolc osztályt, nemcsak, mert bodrogközi vagyok, a szomszédos faluból, Kiskövesdről, hanem mert oly ritkán adatik meg színészként nem szerepet játszani a közönségnek, hanem önmagamról beszélni, az életemről, a munkámról, a magyarságomról. Tudom, hogy a gyerekek visszafogottak egy ilyen találkozás alkalmával, a „tessék, lehet kérdezni” felszólítást általában néma csend követi, ma mégis –ha mondhatom ezt- tucatnyi kérdést intéztek felém a diákok, s ez rendkívül jólesett. Ha summáznom kellene a mai röpke egy órát az iskolában, így tenném: Kaptam hatalmas adag szeretetet, elfogadást, mosolyt, figyelő szempárok kereszttüzét, kérdéseket – melyekre remélem kielégítő válaszokat sikerült adnom – s remélem cserébe sikerült adnom magamból valamit… az anyanyelvem szeretetét, a magyarságom-magyarságunk fontosságát, azt, hogy bármit is tegyen, dolgozzon az ember, csak egy dolog fontos, hogy szívvel s szeretettel tegye. Remélem, a diákok jókedvvel s kellemes élménnyel gazdagabban emlékeznek majd erre a mai délelőttre. Köszönöm, hogy itt lehettem - Géza.”